OYP Szabalpálma 320 mg + Tökmag + Csalán + Inulin + élőflóra

Termék kép és leírás (hivatalos oldal)

OÉTI szám: 15864/2015

Természetben előfordulva a szabalpálma
Az utóbbi idők egyik legsikeresebb gyógynövénye a szabalpálma, más néven fűrészpálma. Észak-Amerika délkeleti részén honos, 2-3 méter magasra növő pálmaféle. Az Amerikai Egyesült Államokban gyomnövénynek tartották, valódi értékeit azonban Európában fedezték fel. Az észak-amerikai indiánok táplálékként és különféle kezelésekre alkalmazták a növény termését. Napjainkban szárított, fekete színű termését, illetve annak kivonatát alkalmazzák.

A szabalpálma fogyasztása hozzájárulhat a húgyutak és prosztata megfelelő működésének fenntartásához.

Természetben előfordulva a tökmag
Mint annyi más értékes növényt, a tököt is Amerika felfedezésének köszönhetjük, ma már az egész világon elterjedt. Az emberek egyik közkedvelt csemegéje. A magból préselt értékes olajat előszeretettel használják fel többek közt a konyhában, hidegen sajtolt változatát pedig kozmetikumok és gyógyszerek alapanyagaként alkalmazzák. A természetben előfordulva magas vitamin- és ásványi anyag tartalommal rendelkezik, amelyek igen fontosak szervezetünk számára.

Természetben előfordulva a csalán
Mindenki ismeri a csalán kellemetlen csípését, így sokan megkérdőjelezik, ha gyógynövényként emlegetik. Magas termetű 50-150 cm magas, csalánszőrökkel borított évelő növény. A csalán leveleit gyűjtik, a levelét és a gyökerét hasznosítják. A természetben előfordulva tartalmaz olyan ásványi anyagokat, mint a vas és a szelén, valamint sok A-provitamint és K-vitamint tartalmaznak. Utóbbi kettő vízzel nem vonható ki.

Egy kis érdekesség
A csalánt már azelőtt felhasználta az ember, még mielőtt gyógynövényként megismerte volna. „Olyan erős mint a vászon”: csalánból szőtt halotti leplek kerültek elő dániai ásatások során talált bronzkori sírokból. Évszázadokra nyúlik vissza gyógyászati felhasználása is, amikor is i. e. 3. században Hippokratész görög kortársai a csalán leveleit külsőleg skorpiócsípések és kígyómarások kezelésére, belsőleg pedig növényi mérgezések gyógyítására alkalmazták. A XIX. század környékén a csalán főzetét erőszeretettel alkalmazták hajnövesztő szerként. A korai európai herbalisták csalánlevélteával gyógyították a köhögést és a tuberkulózist, valamint a skorbut és a vérzések csillapítására is használták. A csalán gyógyító hatását az indián asszonyok is ismerték és alkalmazták, ezt a tudást az első telepesek is átvették. A XIX. század eklektikusai elsősorban vizelethajtóként, valamint a vese és a húgyhólyag megbetegedéseire alkalmazták.